A külföldi szakértők rendre összehasonlítják Kínát Indiával a népesség tekintetében, az Egyesült Államokkal a gazdasági teljesítményben, és Vietnámmal a növekedésben. Mindegyik esetben az a végkövetkeztetés, hogy Kína a csúcson van. Ez az úgynevezett „Peak China”. De vajon honnan ered ez a retorika?
Ha egyszerre keresünk rá a „kínai gazdaságra” és a „csúcsra”, a találatokból nem nehéz kiolvasni, hogy a leggyakrabban hivatkozott szerzők Hal Brand a Johns Hopkins Egyetemről és Michael Beckley a Tufts Egyetemről. Mindketten politológusok, nincs gazdasági hátterük, de dolgoztak vagy tanácsadói voltak az amerikai Pentagonnak, vagy a Nemzetbiztonsági Hivatalnak. A bevett szokásuk pedig az, hogy összehasonlítják Kínát más nagy országokkal, s ha olyan adatokra lelnek, amelyekkel „bizonyítható” a „Peak China”, akkor arra felhívják a figyelmet.
Közösségi platformokat, például az X-et vagy a Redditet használják „felfedezéseik” terjesztésére. Egy elemzés szerint tavaly január és szeptember között legtöbbször a kínai gazdaság volt terítéken, s az ingatlanpiac a 40%-át tette ki az összes témának. Összehasonlították a kínai ingatlanpiacot Japánéval és az Egyesült Államokéval.
Gao Shanwen kínai közgazdász szerint a japán és az amerikai ingatlanbuborék kipukkanása előtt a legfontosabb mutatók, vagyis az ingatlanok nagy aránya a GDP-ben és a használt lakásokkal kapcsolatos ügyletek volumenének csökkenése, nem jellemzőek Kínára. Gao szerint idén az ingatlanbefektetések körülbelül 5,5%-át tehetik ki a kínai GDP-nek, a használt lakásokkal kapcsolatos ügyletek volumene pedig bővült Kínában. Az árak által mutatott tendenciából nem következik egyértelműen az ingatlanbuborék kipukkanása – jelentette ki Gao.
Régen a kínai „gazdasági összeomlás” előrejelzése volt a sláger, most pedig a „Peak China” van soron. A cél ugyanaz, hogy a közvélemény körében lebecsültessék a kínai növekedést, és megkérdőjelezzék a kínai rendszert.
(Wang Yuzhe – China Media Group)
2024. március 6.
(x)
