Nyírő András
Sanghaj – Tavasszal két hónapot töltöttem ebben a városban, és lehetőségem volt megvizsgálni, hogyan szabályozzák a vezető egyetemek a mesterséges intelligencia használatát. Azt vártam, hogy majd tiltásokat látok: mi van, ha a hallgató ChatGPT-vel írja meg a dolgozatát? De azt tapasztaltam, hogy Sanghajban ugyanazokat a kérdéseket feszegetik, mint Budapesten, Berlinben vagy Párizsban: hogyan őrizzük meg a tudományos becsületességet? Hogyan értékeljük a tudást, ha a diákok percek alatt generálnak esszéket? Hogyan segítsük az oktatókat, akiket néha eláraszt a technológia tempója?
A különbség nem a problémákban, hanem a megoldásban van. A Fudan egyetemen ugyanis nem különálló, szigetszerű próbálkozásokkal találkoztam, hanem egy összefüggő, működő rendszerrel. Az intézmény vezetőivel és a szabályozásért felelős munkatársakkal folytatott beszélgetéseim, valamint a részletesen áttanulmányozott irányelvek alapján azt látom, hogy a sanghaji modell nem azt mutatja meg, amit mi, európaiak eddig rosszul csináltunk, hanem azt, hogyan lehet a jó ötleteket egyetlen, átlátható keretbe foglalni.
Egy központ, ami összefogja a folyamatokat
A sanghaji egyetem létrehozott egy önálló központot, amely kifejezetten a mesterséges intelligencia oktatási felhasználásával foglalkozik. Nem díszbizottság ez, hanem működő szerv, saját erőforrásokkal és hatáskörrel. Az a feladata, hogy összekösse a technológiai változást a mindennapi tanítási gyakorlattal. Ez a központ gondozza az egyetemi platformot, képzéseket tart az oktatóknak, és folyamatosan frissíti az irányelveket, ahogy a technológia változik.
Magyarországon is születtek kreatív válaszok: az ELTE átfogó hallgatói MI-kódexe, a BME problémamegoldás-központú megközelítése, a Miskolci Egyetem szabályzata, amely központi elveket rögzít, de helyi szabadságot is hagy. A Pannon Egyetem saját chatbotot készített belső használatra. Ami hiányzik, az az intézményi horgony, amely ezeket a szigetszerű innovációkat egyetlen, élő, rugalmas rendszerré fűzi össze.
Nem a gépet próbálják kizárni, hanem az emberi munkát értékelik
A mesterséges intelligencia megjelenésekor szinte mindenütt – Kínában és Európában egyaránt – az első reakció a védekezés volt: plágiumdetektorok, papíralapú vizsgák, tiltások. A sanghaji egyetem is átélte ezt a fázist, de hamar továbblépett. Ma már nem megbízhatatlan szoftverekkel próbálják kiszűrni a gép által írt szövegeket, hanem nyílt rendszert építettek. A hallgatók minden beadandóhoz nyilatkozatot csatolnak: milyen eszközt használtak, mire, és mi volt az emberi szellemi hozzájárulásuk. Ráadásul magát az MI-használatot is értékelik: hogyan választottak eszközt, mennyire pontosan adtak utasítást a gépnek, hogyan ellenőrizték a válaszokat, és mennyire tudatosan jártak el.
Ez azt jelenti, hogy a gép használata nem rejtett tevékenység, hanem olyan készség, amit nyíltan lehet és kell is mérni. Azoknak az európai intézményeknek, amelyek hasonló irányban kísérleteznek, a sanghaji példa kész megoldást kínál.
A tanulás újragondolása
A sanghaji egyetem nyíltan ösztönzi, hogy a diákok a gépre bízzák az egyszerűbb, monoton feladatokat – például az információgyűjtést, a szöveg előzetes rendezését, a nyelvi csiszolást. Így több energiájuk marad a valódi gondolkodásra: a kritikai elemzésre, a komplex problémák megoldására, az önálló következtetések levonására. Ez nem csalás, hanem egyszerűen új pedagógia. Sok innovatív európai oktató érezte már ezt az irányt, de intézményesített keret híján nehezen tudja érvényesíteni.
Az adatok maradjanak az egyetemnél
A Fudan egyetem saját szerverein futtatja az MI-eszközeit, így a kutatási adatok, a hallgatói nyilvántartások és az intézményi tudás soha nem hagyja el az egyetemi falakat. Európai egyetemek számára, amelyek a GDPR és az új uniós MI-rendelet (AI Act) szabályai között működnek, ez az elv különösen fontos. A Pannon Egyetem chatbotja is ebbe az irányba mutat, de a sanghaji példa azt sugallja, hogy ezeket a kezdeményezéseket nem szigetszerű kísérleteknek kell tartani, hanem egyetlen, átlátható stratégiába kell fogni.
Mit hozhatunk haza?
Természetesen a kínai modellt nem lehet mechanikusan átültetni. Kína központosított kormányzása, mérete és technológiai ökoszisztémája gyökeresen különbözik Európa sokszínű, többrétegű környezetétől. Magyar egyetemek nemzeti törvények, uniós előírások és intézményi autonómia összjátékában működnek.
De az alapelvek átvihetők: az MI-irányításnak egységes, átlátható rendszernek kell lennie, nem pedig szabályok halmazának. A nyíltságot úgy kell megvalósítani, hogy a diákok dokumentálják a gép használatát, nem pedig hogy megfigyelő szoftverekkel ellenőrizzük őket. Az oktatóknak rendszeres, lépésről lépésre haladó képzés kell, nem alkalmi workshopok. A hallgatókat úgy kell megtanítani a gép használatára, hogy kritikusan viszonyuljanak hozzá, ne pedig titokban és szorongva nyúljanak hozzá.
A mesterséges intelligencia megjelenésekor az első globális reakció védekező volt: megpróbáltuk megőrizni a régi egyetemet a tiltásokkal, a detektorokkal, a papíralapú vizsgákkal. Ez a korszak lezárulóban van. Amit most építünk, az valami új. A sanghaji egyetem – a Fudan Egyetem – érdeme nem az, hogy mindent feltalált, hanem az, hogy egy működő egésszé állította össze a jó gyakorlatokat. Európai egyetemek számára, amelyek saját kreatív megoldásaikat keresik, ez a modell nem helyettesíti a mi erőfeszítéseinket, hanem mintaként szolgál azok felskálázásához.
A cél nem az, hogy megőrizzük az egyetemet úgy, ahogy a gép megjelenése előtt volt, hanem hogy kialakítsunk egy új fajta intézményt – ahol az emberi és a gépi intelligencia együtt, egymást segítve működik. Ez egy olyan projekt, amelyet egyetlen ország sem vihet véghez egyedül.
A szerző a Miskolci Egyetem címzetes docense.
2026. június 19.
