A Kínai Kommunista Párt idén ősszel véglegesíti a 15. ötéves terv irányvonalait, amelyek 2026 és 2030 között formálják majd a világ második legnagyobb gazdaságát.
Az ötéves tervek intézménye elsődlegesen szocialista blokk országainak jellemzője volt. A Szovjetunióból eredően Közép-Kelet-Európában, Észak-Koreában, Vietnámban, Laoszban és Kubában is alkalmaztak (vagy alkalmaznak részben) hasonló időszakokra lebontott tervszerkezeteket. Emellett Szingapúr kormánya is alkalmaz középtávú (általában 5–10 éves) stratégiai tervezési rendszereket, bár nem klasszikus ötéves terv formájában, mint a volt szocialista országokban. A szingapúri rendszer rugalmas, piacközpontú és erősen adatalapú — inkább stratégiai tervezés és ágazati mestertervek(master plans) formájában működik, mint merev kvóták vagy központi utasítások szerint. Szintén említésre méltó, hogy Indiában – habár nem marxista berendezkedésű – a kormányok korábban ötéves terveket fogalmaztak meg, de ezek sokkal kevésbé voltak kötelező mechanizmusok, inkább statisztikai kereteket teremtettek a költségvetés és fejlesztési irányok számára.
Vissza a kezdetekhez – az Ötéves tervek hagyományai
Az ötéves terv intézménye Kínában Mao Ce-tung korából datálódik, a szovjet minták átvételével. Az első ilyen terv 1953–57 között futott, célja az iparosítás és modernizáció elindítása volt. Azóta minden ötéves ciklusban a pártvezetés meghatározza a fő célokat, prioritásokat, kiemelt ágazatokat és ösztönző politikákat. Legyen az mezőgazdaság, nehézipar, infrastruktúra vagy technológia. Az elmúlt évtizedekben a tervek fokozatosan finomodtak, míg korábban inkább merev kvótákat tartalmaztak, ma már sokkal inkább az iránymutatás és koordinálás szerepe hangsúlyos – természetesen meghatározott célszámok mellett. Az ötéves tervek Kína modern gazdasági, politikai rendszerének szilárd vázát adják, előirányozzák az állami beruházásokat, regionális fejlesztési terveket és a tartományi versenyt is.
A KKP idén véglegesíti a 15. ötéves terv irányvonalait, a tervezetben három fő cél rajzolódik ki: a technológiai önellátás, a zöld átmenet felgyorsítása, valamint a belső fogyasztás és jólét erősítése. Vélhetően ez a terv Kína számára a „minőségi növekedés” új korszakát nyitja meg – ahol a reziliencia, a biztonság és a stabilitás megelőzi a puszta mennyiségi/GDP-növekedését.
Az ötéves tervek Kínában tehát nem egyszerű gazdasági dokumentumok, hanem politikai víziók, amelyekkel a párt előre „felvázolja a jövőt”. A KKP mindig is a hosszú távú tervezésre építette legitimitását – azt kommunikálva, hogy képes irányt szabni a bizonytalan globális környezetben. Az 5. és 6. ötéves terv (1981–1990) alatt például Kína 167 millió embert emelt ki a mélyszegénységből, miközben a világ más részein nőtt a szegénység. A 12. ötéves terv (2011–2015) pedig már a zöld technológiai dominancia korszakát hozta el: Kína 2015-re megelőzte Németországot, és a világ legnagyobb napenergia-termelőjévé vált, 43 GW beépített kapacitással. Ma a világ 95%-át adja a napelem-alapanyagok előállításában és 90%-át a ritkaföldfém-feldolgozásban – az elektromos járművek és akkumulátorok kulcsfontosságú elemeiben.
A 14. ötéves terv (2021–2025): technológiai szuverenitás és társadalmi paradoxonok
A 14. ötéves terv a „kettős körforgás” modelljét helyezte középpontba: a belső piac élénkítését és a külső függések csökkentését – reagálva a külső tényezőkre és az új hidegháborúsnak vélt nemzetközi környezetre. A nemzetbiztonság jegyében pedig önellátást tűzött ki célul az AI-, félvezető- és biotechnológiai iparban – ez viszont kiélezte a geopolitikai feszültséget az Egyesült Államokkal.
A 14. ötéves terv mérlege 2025-re azonban vegyes képet mutat. Az eredmények között jelentős zöld és technológiai áttörések láthatók: megduplázódott a megújulóenergia-kapacitás, országszerte már több mint 4,5 millió 5G-bázisállomás működik, és Kína birtokolja a világ mesterséges intelligenciával kapcsolatos szabadalmainak mintegy 60 százalékát. A gazdasági növekedés 2021 és 2024 között éves átlagban 5,5 százalék volt, ami összesen 4,9 billió dolláros bővülést jelentett. A növekedés 86 százalékát a belső kereslet adta, ami a gazdaság fokozódó önellátását jelzi. A foglalkoztatási célokat is túlteljesítették 59 millió új városi munkahely jött létre, meghaladva a korábbi vállalásokat.
A kedvező számok mögött azonban komoly strukturális feszültségek is húzódnak. A fogyasztás a GDP-n belül továbbra is 56 százalék körül stagnál, elmaradva a 65 százalékos célkitűzéstől, mivel a lakosság a gazdasági bizonytalanság és a vagyonvesztés hatására inkább megtakarít, mintsem költekezik. A demográfiai helyzet is romlott: 2024-re a születésszám 9,5 millióra esett vissza, amit a magas megélhetési költségek és a hírhedt „996”-os munkakultúra tovább súlyosbított. A befektetési oldalon pedig a külföldi tőke beáramlása 33 százalékkal csökkent, mivel Kína gyors technológiai előretörése és a geopolitikai feszültségek sok nyugati vállalatot elbizonytalanítottak. A 14. ötéves terv egyszerre mutatja a kínai gazdaság erejét és korlátait. Az ország technológiai és zöld átmenete előrehaladt, de a fogyasztás, a demográfia, valamint a nemzetközi bizalom továbbra is gyenge pont maradt.
A 15. Ötéves terv kilátásai és európai tanulságai
A készülő 15. terv várhatóan a 14. ciklus hiányosságait is próbálja majd korrigálni. Az innovációra és a belső jóléten lesz a hangsúly, de Teng Hsziao-ping révén a regionális kísérleti modellek is megjelenhetnek az ország egyes pontjain. Az ajánlások szövegében szerepel, hogy 2030-ra „gyönyörű Kína” ideálját is meg kell közelíteni, azaz a zöld termelést, fenntartható életmódot, illetve azt, hogy az ország elérje a 2030-as karbon kibocsátási csúcsot. Ugyanakkor a javaslatok arra is utalnak, hogy a fosszilis energiafelhasználás az első években még megengedő lehet, hogy fenntartsák a gazdaság növekedését — vagyis nem feltétlenül lesz egyenes út azonnali csökkenés felé. A Bloomberg beszámolója is rámutat, hogy bár a belső fogyasztás fontos szerepet kap, a gyártás továbbra is központi szerepet játszik, és a terv erősíteni kívánja a technológiai önellátást, különös tekintettel az USA–Kína versenyhelyzet kihívásaira.
Európa számára a 15. terv nem egy távoli dokumentum, hanem új kihívás. Az új kínai ipari és zöld technológiai hullám átírhatja a globális értékláncokat, és fokozza az EU-val való versenyt az akkumulátor-, chip- és (jelenleg nem túl erős) AI-szektorban. Ugyanakkor lehetőséget is rejt magában, hisz a közös klímacélok, a zöld beruházások és az energiahatékonysági együttműködések révén Európa partnerként, is pozícionálhatja magát.
A terv ajánlásaiban a külföldi vállalkozások számára is vannak lehetőségek. Például az új ipari ágazatokban, a zöld gazdaságban, digitális szolgáltatásokban és fogyasztásorientált valamint a nemzetközi jogi, tanácsadói szektorokban. Az EU-Kína viszonyban ugyanakkor figyelmeztetést jelent, hogy az Európai Unió vállalatai a Kína-piacon gyakran alacsony árversennyel és szabályozási hátrányokkal találkoznak — az EU Kínai Kereskedelmi Kamarája már felszólalt, hogy a 2026–2030-as tervet felhasználva Kína módosíthatná gazdasági modelljét oly módon, amely csökkenti ezeket a tényezőket, és kiegyensúlyozottabb, befogadóbb környezetet alakít ki.
Az Európai Unió számára ezért stratégiai kérdés, hogyan erősítse meg a technológiai ökoszisztémáit, szabványalkotási képességeit, és hogyan védekezzen a kínai kritikus nyersanyag-kitettségekkel szemben (ritkaföldfémek, chipgyártás), miközben versenyképességéhez kellően reaktív és proaktív politikákat alakít ki.
A Kína 15. ötéves terve (2026–2030) tehát nem csupán egy újabb ciklus, nem is biztos, hogy korszakváltás, méginkább stratégiai válasz a geopolitikai versenyre, gazdasági kihívásokra és környezeti fenntarthatóságra. Európa számára pedig különösen fontos, hogy ne csak passzív szemlélője legyen ennek a változásnak, hanem aktív szereplőként reagáljon. Az EU-nak meg kellene erősítenie saját technológiai és ipari stratégiáit, védekeznie a nyersanyag-kitettségek ellen, hogy kialakítsa válaszintézkedéseit a kínai globális térnyerésre. A kérdés immár nem az, hogy Kína képes-e előre látni a jövőt – hanem az, hogy Európa képes-e időben reagálni rá.
Szerző: Kelemen Gábor
2025. november 3.
