Kína évekig küzdött a gyors népességnövekedés megfékezéséért. Most, hogy a népesség csökken, a közgazdászok és mások komoly következményektől tartanak Kínára és a világ országaira nézve.(The NewYork Times)
A kínai egygyermekes politika visszavonása ellenére, és még a családokat több gyermek vállalására ösztönző újabb tényezői ellenére is, Kína népessége folyamatosan csökken – ez egy olyan jelentős változás, amely Indiát fogja megtenni a világ legnépesebb nemzetévé, és széleskörű, hullámzó hatással lesz mind belföldön, mind világszerte.
Ez a változás Kínát ugyanarra az öregedési és fogyási pályára állítja, mint sok ázsiai szomszédját, de a változásnak nemcsak a regionális gazdaságra, hanem a világ egészére is óriási hatásai lesznek.
Íme, miért riasztják a közgazdászokat és másokat a fejlemények:
1, Kína zsugorodó munkaereje megbéníthatja a világgazdaságot.
Évekig Kína hatalmas munkaképes korú lakossága hajtotta a világgazdaság motorját, mivel a gyárakban dolgozó munkások olcsó munkaerővel állították elő a világ minden tájára exportált árukat.
Hosszú távon a kínai gyári munkások hiánya – a jobban képzett munkaerő és a fiatalok csökkenő létszáma miatt – növelheti a Kínán kívüli fogyasztók költségeit, ami súlyosbíthatja az inflációt az olyan országokban, mint az Egyesült Államok, amelyek nagymértékben támaszkodnak a kínai importtermékekre. A kínai munkaerőköltségek emelkedésével szembesülve számos vállalat már elkezdte áthelyezni gyártási tevékenységét olyan, alacsonyabb fizetésű országokba, mint Vietnam és Mexikó.
A népesség csökkenése a kínai fogyasztók költekezésének visszaesését is jelentheti, ami veszélyezteti a Kínába irányuló termékértékesítéstől függő globális márkákat, az Apple okostelefonoktól a Nike tornacipőkig.
2,Az adatok rossz híreket jelentenek Kína kulcsfontosságú lakáspiacára nézve.
Rövid távon a csökkenő születésszám komoly veszélyt jelent a kínai ingatlanszektorra, amely az ország gazdasági teljesítményének nagyjából negyedét adja. A népességnövekedés a lakáskereslet egyik fő hajtóereje, és a lakástulajdon sok kínai számára a legfontosabb tőke. A széles körű járvány okozta zárlatok idején, amelyek visszafogták a fogyasztói kiadásokat és az export növekedését, Kína gazdasága még inkább függővé vált a gyengélkedő lakásszektortól.
A kormány a közelmúltban beavatkozott a bajba jutott ingatlanfejlesztők megsegítésére, hogy megpróbálja megfékezni a lakásválság következményeit.
3,Kína csökkenő munkaereje nem biztos, hogy képes lesz eltartani a növekvő, öregedő népességet.
Hosszú távon kevesebb munkaképes korú emberrel a kormánynak nehézséget okozhat egy hatalmas, egyre idősebb és tovább élő népesség fenntartása. A Kínai Társadalomtudományi Akadémia 2019-es jelentése azt jósolta, hogy az ország fő nyugdíjalapja 2035-re kifogy a pénzből, részben a csökkenő munkaerő miatt.
Közgazdászok Kína demográfiai válságát ahhoz hasonlítják, amely a 90-es években Japán gazdasági fellendülését megakasztotta.
Kína azonban nem rendelkezik olyan erőforrásokkal, mint Japán, hogy biztonsági hálót nyújtson az öregedő népességnek. A háztartások átlagosan sokkal alacsonyabb jövedelemmel élnek, mint az Egyesült Államokban és máshol. Sok idősebb kínai lakos az állami nyugdíjkifizetésekre támaszkodik, mint a nyugdíjba vonulók legfontosabb jövedelemforrására.
A nyugdíjkorhatár is Kínában az egyik legalacsonyabb a világon, a legtöbb munkavállaló 60 éves korában megy nyugdíjba. Ez a helyzet nemcsak az állami nyugdíjalapokat, hanem az ország kórházi rendszerét is nagyban terheli.
A válság évtizedek óta tart.
Kína az 1970-es évek végén vezette be az egygyermekes politikát, azzal érvelve, hogy ez szükséges ahhoz, hogy a népességnövekedés ne érje el a fenntarthatatlan szintet. A kormány súlyos bírságokat szabott ki a legtöbb olyan párra, akiknek egynél több gyermekük született, és több százmillió kínai nőt kényszerített abortuszra. Sok család előnyben részesítette a fiúkat a lányokkal szemben, gyakran abortálták a kislányokat, vagy születésük után elhagyták őket, ami a kínai lakosságban hatalmas többletet eredményezett egyedülálló férfiakból.
Kína 2013-ban bejelentette a családméret-korlátozások enyhítését, de sok demográfiai szakértő szerint a változás túl későn jött ahhoz, hogy megváltoztassa az ország népesedési pályáját.
Nincsenek egyszerű megoldások.
A kormánynak a demográfiai válság megoldására tett erőfeszítései, amelyek célja a babyboom beindítása – beleértve a pénzbeli segélyek felajánlását és az egygyermekes politika enyhítését, hogy három gyermek is lehessen – nem tudták stabilizálni a csökkenő születésszámot. A képzett kínai nők egyre inkább kitolják a házasságkötést, és a magas lakhatási és oktatási költségek miatt inkább nem vállalnak gyermeket.
Kína emellett nem volt hajlandó lazítani a bevándorlási szabályokon a népesség növelése érdekében, és hagyományosan viszonylag kevés zöldkártyát bocsátott ki a zsugorodó munkaerő pótlására.
A munkaerőhiány kezelésére Kína az alacsony képzettséget igénylő termelést más ázsiai országokba szervezi ki, és egyre jobban automatizálja gyárait, remélve, hogy a jövőbeni növekedés érdekében jobban támaszkodhat a mesterséges intelligenciára és a technológiai ágazatokra.
2023. Április 19.
(TheNewYorkTimes)
